Mi a feladatunk a zene tanítása során?

Számomra a zenetanítás során a legfőbb cél az érzékelés fejlesztése, tehát jobban hallani, élesebben látni, finomítani a mozdulatokon, kinyitni a szenzorainkat, beleérezni egy másik ember,- a zeneszerző vagy egy másik zenész érzéseibe- és azt adekvát módon lereagálni tudni.

Kaotikus korunkban a klasszikus szépre való fókuszálás különösen fontos, ráhangolódni arra, amit korábbi nagy mesterek tudtak és alkottak; hiszen ha nincs input, ha nincs inspiráció, miből fejlődne ki később egy-egy saját ötlet? Az első években tehát technikai alapokra van szükség, illetve a zene szeretetének megalapozására.  

A korona óta különösen nehezen tér vissza életünkbe a lelkesedés, lehetőségeimhez mérten ezzel is próbálok fertőzni

Meg kell tanítanunk a gyermekeinket, milyen nagy tanító és mérce a Természet, és alázattal kell megfigyelni: mitől szép valami, mitől arányos, mitől ízléses, vagy honnan “túl sok”; ismerni kell a különböző stílusokat a zenében, festészetben egyaránt. Örömüket kell hogy leljék az alkotásban, hogy ne a rombolás, nyavalygás, hőbörgés és hibakeresés verjen gyökeret a lelkükben.

Továbbá meg kell tanulniuk, hogy minden, amit a kezünkből kiadunk: igényes legyen és megtanulják értékelni a “minőségi csendet” is, mint olyat; hiszen csak ebben lehet koncentrálni, megszólaltatni egy hangszert, ilyen elégedett csendben lehet finom vonalakat húzni, zenei/technikai megoldásokra jutni, meghallani belül egy új dallamot, vagy egy megoldást, és ezáltal hosszútávon hiteles, álmaiért küzdő, letisztult, érett személyiséggé válni. Nagy öröm, ha egy-egy ügyesen gyakorló növendék munkánk során megismerkedik a zenei katarzis és csúcspont jelenségével, mely különösen nagy alapélménye az életnek.

Ehhez szeretnék megfelelő közeget és példát adni; ha kell, egy kis porció humorral, ha kell egy-egy inspiráló mondattal, ha kell újabbnál újabb kottákkal vagy bátorítással.